Sokan nem lepődtünk meg a mai nap nagy hírén. Tulassay Tivadar elvtárs, akire a balliberális sakálhorda a hóhér szerepét osztotta a Köztársasági Elnök ellen indított, minden képzeletet felülmúlóan aljas boszorkányüldözés során, alig két nap alatt összeomlott gaztettének súlya alatt.

Ez a győzelem természetesen nem lett volna lehetséges, ha Schmitt Pál a könnyebb utat választja, és a világ civilizáltabb, a magyar baloldal által nem sújtott felén elképzelhetetlen rágalom- és gyalázkodásözönnek behódolva lemond tisztségéről.

A nemzeti oldalon nagy örömmel vesszük tudomásul Tulassay rektor lemondását. Reméljük, ennek a jól ismert, régi kommernek a távozása a Schmitt Pál és vele a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen összeszövetkezett, külföldről pénzelt, belföldről szított konspiráció széthullásának első lépése lesz. A hazugság és rágalmazás vámszedői, az igaztalan, magyarellenes ügyek szekértolói összeroskadnak az igazság súlya alatt, igaz, Tulassay úr?

És természetesen köszönjük a kitartást az igazi magyar hősként viselkedő Dr. Schmitt Pálnak, aki az igazába vetett hittel, rendíthetetlen nyugalommal nemhogy a mindenütt eluralgó rágalmazók rohama, de még a nemzeti oldal kétkulacsosainak árulása láttán sem tette le a fegyvert. Dobó István, Zrínyi Miklós vére van az ilyen emberekben. Az igazság akkor győz, amikor mindent elönteni látszik a mocsokság tengere, és ez a győzelem a Schmitt Pálok kitartásán, lelkierején, meg nem alkuvó becsületességén fordul meg. A magyarságnak pont ilyen hősökre van szüksége.

Az újabb győztes csaták előtt most egy időre nyugodtabb, békésebb napokat kívánunk, Elnök Úr!