Elolvastam a legújabb cikket a Mandineren, és most egyszerűen csak örülök, hogy vannak még emberek ebben az országban, akiknek helyén van az eszük.

Összevágott felvétel, félremagyarázások, hazudozás, összefogás a fasiszták és a magát a haladás egyedüli letéteményesének tekintő baloldal között: volt itt minden az elmúlt két napban. Csak a józan ész hiányzott.

A teljes szöveget elolvasva bizony egyértelművé válik, hogy Lázár János soha nem szólt senkiről sértően, lenézően vagy arrogánsan. Sőt: a megélhetési politikusokat, a soha semmi hasznos munkát nem végző heréket ostorozza, az emberekről, még az egyszerű emberekről is a legnagyobb megértés, szeretet hangján beszél. Kevés szerényebb, alázatosabb politikus van ma a magyar közéletben, mint Lázár János. A szövegkörnyezet ismeretében semmi okunk feltételezni, hogy a Fidesz frakcióvezetője és Hódmezővásárhely polgármestere nem tiszteli a választóit, akik között nyilván sok szegény ember is akad, és ezek a mai Magyarországon bizony a Fidesztől és a keményen dolgozó, egy emberként több pozíciót is példásan ellátó Lázár Jánostól és társaitól várják sorsuk jobbra fordulását. Nem pedig a levitézlett, fosztogató, rongyos, éhező haddá züllött elvtársaktól, akik most ismét, mint mindig, lyukra futottak.