Ismét szomorú feladat előtt állunk - de hát már csak ilyen ez a posztkommunista valóság, a győzelem, az önfeledt ünneplés napjainak az ellenzéki káoszbrigádok soros ármánya és aknamunkája vet véget. Ha valaki azt hitte, hogy az új Alaptörvény elfogadásával azonnal más élet kezdődik, az tévedett: a parlamentben még mindig aránytalan képviselettel rendelkező partizáncsapatok gondoskodnak arról, hogy egyetlen pillanatig se folyhasson nyugodt, békés építőmunka ebben az országban.

Kezdjük először a mostani történések hátterének áttekintésével - lássuk, hogyan sikerült a lelkiismeretlen bal- és jobboldali ellenzéknek egyesült erővel egy jelentéktelen konfliktust elmérgesítenie, hogyan igyekeznek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének vesztére törő erők a cigányok helyzetének folyamatos javulását megtorpedózni, az eddigi eredményeket megkérdőjelezni, bemocskolni. A tények. Húsz éve egy kormány sem tett annyit a cigányság integrációja érdekében, mint az elmúlt egy évben a Fidesz. A nemzeti ügyek kormánya a családi pótlék iskolalátogatáshoz kötésétől kezdve az EU-s romastratégia kidolgozásán és az iskolakötelezettség korhatárának tervezett leszállításán keresztül a közmunka rendszerének átalakításáig számtalan bátor, hosszú távon ható intézkedést tett Magyarország e legsúlyosabb társadalmi problémájának rendezésére. Ugyanakkor a probléma rövid távú kezelése sem maradt el: Pintér Sándor a legszegényebb kistérségekben - közismert ígéretét betartva - jelentősen megerősítette a rendőrséget. Természetesen az elmúlt 20 év közbeszédét monopolizáló, a cigányság lecsúszásáért és a szélsőjobb felemelkedéséért egyaránt felelős liberálbolsevik véleményformáló körök, PC-lovagok és hivatásos antifasiszta bérrettegők nem nézhették tétlenül azt, hogy a Fidesz-kormány a válsággal bátran szembenézve, valódi és sikeres intézkedésekkel lásson neki a rendcsinálásnak. Látnunk kell, barátaim, hogy a hatalomba máig ezer csáppal kapaszkodó liberálkommunista konglomerátum semmiben sem érdekelt kevésbé, mint hogy a Fidesz hatékonyan kormányozza az országot, mert minden, a fentiekhez hasonlóan a problémák velejéig hatoló intézkedés csak az elmúlt 8 év látszatcselekvéseinek és katasztrófapolitikájának szédítő mélységét tárja fel a választók előtt.

Egy ilyen helyzetben a gyöngyöspatai helyzet elmérgesítését anyagilag is támogató Gyurcsány és köre, valamint a melléjük csapódott LMP-s régi-új elvtársak tehát kizárólag a válság elmélyítésében, a káosz elharapózásában érdekeltek. A sötétség erői, mint már annyiszor az elmúlt 100 év történelmében, ismét támadásba lendültek az ország ellen. A balliberális elit, ezúttal szentségtelen szövetségben a szélsőjobbal, ismét, már-már rutinszerűen, rárontott nemzetére. A magát demokratikusnak nevező ellenzék repertoárjába immár a terrorizmus is bekerült (lásd az antikommunista küzdelem egyik kevésbé ismert hősének, Máté T. Gyulának kiváló írását a témában!).

Saját politikai pecsenyéjük sütögetése érdekében sem a Jobbik, sem az SZDSZ-LMP nem riad vissza attól, hogy polgárháborús állapotokat szítsanak ebben a jobb sorsra érdemes kis községben, ahol régiós összehasonlításban a bűnözés amúgy rendkívül alacsony, és ahol cigányok és magyarok példás békességben éltek együtt egészen a közelmúltig. Az eredmény: 5 sebesült, megfélemlített emberek százai és felháborodott emberek milliói Magyarországon és a ballibbant médiagépezet által újfent félrevezetett Európában. Jól jegyezzük meg ezt a mostani esetet, és ne felejtsük el soha, kinek az üstjében rotyogott az a mérgező, bűzös főzet, amelyet most a 60 éves gyakorlattal rendelkező kommunista machinátorok az ország nyakába borítottak.

A vezényszóra masírozós, az erőszak eszkalációjában kéjjel tapicskoló szélsőjobbosok a szokott formájukat hozták. Tudjuk régóta, hogy ők a szegény sorsú emberek problémáit kizárólag vasalt bakanccsal és pitbullokkal szeretnék megoldani. Ez a pornós cicababákat, egyenruhafétis-megszállottakat és a parlamentben üvöltöző, fenyegetőző kocsmai verekedőket felvonultató, a B-közép kebeléből kiszakadt társulat több szót nem is igen érdemel, a kormány által villámgyorsan benyújtott Btk.-módosítások majd gondoskodnak róluk, két pofonnal zavarjuk haza őket; a megfélemlített embereket pedig jövő januártól pajzsként védi az új Alaptörvény, amely többek között az állam erőszakmonopóliumát is kimondja végre.

A számtalan színeváltozáson átment SZDSZ-LMP módszerei úgyszintén változatlanok. Nem elég az elmúlt 8 (20) év, nem elég, hogy mostanáig iparszerűen súlyosbították a cigányság helyzetét a probléma eltagadásával, PC-mellébeszéléssel és fasisztázással, most a tétet duplájára emelve már nemcsak a Fideszt, az egész országot igyekeznek lejáratni. Daniel Cohn-Bendit vajon mikor bukkan fel, hogy elmondja, mit kell gondolnunk a gyöngyöspatai cigányokról, különös tekintettel a 8 éves kisfiúkra? Mikor nyilatkozik az ügyben a TASZ, a Helsinki Bizottság és a nagy levélíró Heller Ágnes? A nép ellenségei, kedves barátaim, ugyanazt az untig ismert forgatókönyvet követik most is, mint mindig. A csillebérci, hónapokkal előre megszervezett nyaralást a fehérterror előli menekülésnek beállítva a liberális-szabadkőműves hazugság- és propagandagépezet már-már gyurcsányi mélységekbe süllyedt. Évtizedes rutin, áporodott, régi módszerek és elvtársak a parlamenti patkó bal oldalán: bizony nincsen semmi új a nap alatt.

A kormány, mint már annyiszor, nem tehet mást: az ellenzék ámokfutása után megkezdi a kármentést és az összeesküvés szálainak felgöngyölítését. A történtekben tisztázatlan az LMP kampányát pénzzel is támogató amerikai "üzletember", valamint a minden mocskos ügybe magát - pénzzel és hazugságokkal - beleártó Gyurcsány Ferenc szerepe, de a szélsőjobbos masírozók anyagi hátterét is homály fedi. Reméljük, az elkövetők egy cellában oszthatják majd meg egymással tapasztalataikat - de ha netán kiderülne, hogy egyetlen érdekkör vagy személy áll a ballib és szélsőjobbos uszítók mögött, legfeljebb beszélgetnek majd azokkal, akiket a Kopaszi-gát, Hunvald vagy a HM-es lakások ügyében ítélnek el.