Nem akartam azokról a méltatlan, lealacsonyító és a legsötétebb ork szellemiségről árulkodó vádakról szót ejteni itt a blogon, amelyekkel a ballib médiahorda beiktatása óta folyamatos ostrom alatt tartja a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnököt. Azt gondoltam, Magyarország köztiszteletben álló elnöke, az egyik legnépszerűbb magyar politikus a napi politika és a kisszerű rágalmak fölött áll, de a napokban a mocskolódás átlépett egy olyan határt, hogy már muszáj szót ejteni róla. Látnunk kell: minden téren elképesztő mélységbe szállt alá a ballib gyűlöletkampány színvonala a választófülkékben lezajlott forradalom óta, de ebben a most már napi rutinná vált hazugságcunamiban sincs sok ember, akire a kezdetektől olyan hisztérikus össztűz zúdult volna, mint a nemzeti oldal egyik legrokonszenvesebb, legemberközelibb tagjára, a legsikeresebb magyar politikusra: Schmitt Pálra.
Az Elnököt, mivel a napi politikában nem vesz részt, főleg személyében támadják. Nincs értelme minden ostoba vádra megfelelni. Amikor a gyűlölet vámszedőinek vádaskodását halljuk, gondoljunk csak arra: Pali bácsi intelligenciáját, tehetségét, kiváló felkészültségét azok kérdőjelezik meg, akik az elmúlt 60 év vitathatatlanul legtehetségesebb, legnagyobb formátumú magyar politikusától, Európa talán egyetlen igazi államférfiától, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét megteremtő Orbán Viktortól is elvitatnak minden tehetséget.
Az untig ismert vádakról tehát nem is lenne értelme szót érteni, de a napokban a gyűlöletkampány újabb fázisába érkezett. A groteszk liberálbolsevista gondolkodás végső degenerációjaként a médiatúlsúlyukat gátlástalanul kihasználó balliberális véleményvezérek most egy olyan ember sporthoz, olimpiához való hozzáértését próbálják meg kétségbe vonni, aki kétszeres olimpiai bajnokként 20 évig volt a MOB vezetője, és aki közel 30 éve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, amelynek éveken keresztül az alelnöke is volt. Ezekre az elképesztően bornírt vádaskodásokra egyszerűen reagálni sem érdemes. Mit hoz a hazugságok következő hulláma, azt mondják majd, hogy Szörényi Levente nem ért a zenéhez, Orbán Viktor a joghoz, a kerecsensólyom a repüléshez?
A hazugságok arcátlansága, légbőlkapottsága nyilvánvaló. A legérdekesebb kérdés ebben a helyzetben: miért hajlandó a józan ész minden határát átlépni a posztkommunista hazugsággépezet? Mi lehet vajon az oka annak, hogy a baller ötödik hadoszlop mára már a legelképesztőbb, legarcpirítóbb hazugságoktól sem riad vissza Schmitt Pállal szemben? Mit üzen számunkra ez a szűnni nem akaró ballib rikácsolás?
A válasz egyértelmű: azt, hogy mindennél jobban rettegnek attól a nemes egyszerűségtől, közvetlenségtől és mély humánumtól, amelyet az emberek embereként fellépő, végtelenül tisztességes Pali bácsi képvisel. Azt, hogy a ballibbant szemekben a becsület, a szálfaegyenes gerinc és a tántoríthatatlan hazafiság még a közvetlen kormányzati felelősséget nem hordozó posztokon sem engedhető meg országunkban.
Az Elnök személyében olyan emberről beszélünk, akit még a baloldali – bármit jelentsen is ez – érzésű emberek is bátran állíthatnának példaképül a fiatalabb nemzedék elé. Pali bácsi önerőből, kizárólag szorgalma, vasakarata, tehetsége révén futott be évtizedeken átívelő, színes és irigylésre méltó karriert. Támadói viszont pont emiatt gyűlölik: nem tudják elfogadni vallásos hitét, hazafiságát, mély emberségét; irritálja őket az ország érdekében kifejtett, évtizedes munkája. Elnöki tevékenységében még ellenségei, a talajvesztett balliberális kurzus szekértolói sem találnak semmilyen konkrét kifogásolnivalót – ezért van, hogy őt folyton személyében gyalázzák. Tudják, hogy a köztársasági elnök nem tettei révén játszik fontos szerepet a politikában, hanem elsősorban objektivitása, erkölcsi tekintélye, személyiségének ereje révén hat. Ezt kell hát lerombolniuk.
Schmitt Pál ugyanis elnöksége egész ideje alatt ember, mindenekelőtt magyar ember maradt. Kezdettől nem a sólyomi csűrés-csavarásból, a nemzeti kormány elleni áskálódásból, jogászi mellébeszélésből kívánt megélni, és természetesen a globalokommunista köröknek oly kedves Göncz Árpád-i, tőrőlmetszett liberálbolsevik értéknihilizmus is távol áll tőle. Pali bácsi olyan elnöke Magyarországnak, akinek elnöksége alatt az elnöki hivatal weboldalának kiemelt helyén a Himnusz, a Szózat és Szent István királyunk Intelmei olvashatók. Értjük már, miért törnek a vesztére a kozmopolita érdekkörök, miért kell bármi áron elvesznie?
Nos, egyszerűen azért, mert Schmitt Pál a tiszta magyar erkölcs és a józan ész képviselője. Megválasztása szög volt a csűrés-csavarásból, trükkösködésből, mellébeszélésből szőtt, posztkommunista jogászállam koporsójába, fontos lépés egy olyan rendszer megteremtése felé, amelyet a jogászok életidegen elméletei és a kifacsart filozófiák segítségével zsarnokoskodó ballib megmondóemberek helyett a ráció, a hazafiság és a józan igazságérzet irányítanak. Ne legyen kétségünk: Sólyom László bármikor talált volna érvet a törvények erdejében a multik megadóztatása vagy a számtalan ember igazságérzetét sértő, milliós végkielégítések visszavétele ellen. Elégszer láttuk, hogy a korrupt ballib politikusok által fabrikált jogszabályok szövevénye még a legfelháborítóbb gaztettek megtorlását is lehetetlenné teheti. A nemzeti ügyek kormánya és a kétharmados többséget élvező Fidesz-frakció karddal vágta szét ezeknek az érdekeknek a pókhálóját, és a legtisztább nemzeti érdekeket képviselő Schmitt Pál ennek a programnak egészen megválasztása óta nem az akadályaként, hanem a motorjaként tevékenykedik.
És pont ez az, amit a nemzetre a börtön árnyékában is rárontó liberálbolsevik munkásőrutódok nem tudnak megbocsátani neki.
